Kérdezték mar az utóbbi időben, többen is “mivan a blogoddal?” Bevallom töredelmesen, babonaból nem írtam – pedig nem is vagyok az . Így legalabb összegyűltek a témak. 🙂
Mivel csak szezonalis munkam volt a Brandstatthofban, tudtam, hogy közeleg az ismételt munkakeresés. AMS oldalat, helyi lapokat nap mint nap böngészve kicsit izgultam, mert nyarra jóval nehezebb munkat talalni, főleg olyat, amely nem szezonalis. Ez itt nagyon divat: “Saisonstelle“. Télen november végétől, december közepétől marcius végéig, aprilis elejéig, amíg hó és vendég van. Húzós. Napi 10-14 óra is “normalisnak” szamít, ha hajtas van. Aztan a szezon a vége fele közeledve szép lassan lecseng. Aprilisban 1 hónapra bezar minden; aki a vendéglatasban dolgozik, ilyenkor piheni ki a téli faradalmakat. Majd kb. majus-júniustól indul be a nyari szezon, amely kb. október végéig tart. Novemberben altalaban ismét 1 hónap “Pause” következik.
A nyari szezonra altalban mar marcius elején elkezdik meghirdetni a munkahelyeket. Viszont nagyon kevés lehetőség közül valogathatunk: a kisebb szallodak, panziók és fogadók csak a téli szezonban működnek. Itt Leogangban a közel 150 (!) szallashely közül egész évben csak 4 “nagy” 4*-os szalloda üzemel. Tovabb nehezíti a dolgot, hogy a legtöbb helyre csak “Lehrling“-eket keresnek nyari gyakorlatra (kevesebbe kerülnek). A munkahelyemen is kérdezték, hogy mihez kezdek a nyaron. Naívsaggal valaszoltam, hogy hat 8 óras munkat keresek! “Itt?! Itt ugyan nem!” Jó esetben csak 30 óras allast talalok – nyaron kevesebb a vendég, kisebb a forgalom.
Összesen 2 allasajanlatot talaltam itt a munkaügyi központ oldalan. Mindkét helyen júniusban kellene kezdeni… “Oh, hat addig van idő!” Gondoltam, szezon utan pihenek, haza megyek, aztan elküldöm az önéletrajzom… De nem, ez nem így megy! Ha megjelenik a hirdetés, küldöd a “Lebenslaufot” és akar mar ra 1-2 nappal hívnak is, hogy menj interjúzni. (Hal’ istennek ezt az interjú szót nem, helyette a sokkal baratsagosabb “Vorstellungsbesprechung“-ot hasznaljak.) Hívtak, tehat mentem. De baromira izgultam, mert ez volt az a hotel, amire mar mikor kijöttünk is azt mondtam, hogy én ott akarok dolgozni! Miért? Közel van, 4*-os szalloda, és Európa egyetlen WaldSpa-val rendelkezik. 😀 A nyomós indok igazaból, hogy reménykedem benne, hogy egy év múlva, ha mar folyékonyan beszélek németül, nem Zimmermädchen leszek, hanem recepciós! 😀 Most ez a cél! 😀
A bemutatkozó beszélgetés 45 perc volt! Leizzadtam rendesen, elég megerőltető volt ennyi ideig minden idegszalamat megfeszítve koncentralni! 😀 Úgy valtunk el a Hausdame-val, hogy gondoljam at, hogy szeretnék-e ott dolgozni, és majd hétfőn beszélünk (ez volt csütörtökön). Jesszus! Én nem tudok addig varni!!! Így szombaton bementem és mondtam, hogy én AKAROM. Nagyon örült neki, de varjak egy kicsit – hétfőig – mert akkor lesz meeting a Chef-fel és természetesen vele is meg kell beszélnie. Ah, újabb varakozas! :S Szerencsére még hétfőn délelőtt hívott: MEHETEK! 😀 De: a héten hív még egyszer, hogy mikor mehetek be alaírni a szerződést… Ah, ilyen nincs. Amennyire pesszimista vagyok, nem bíztam a dologban 100%-ig, így mar a hétvégére teljesen lemondtam az egészről. (Sajnos volt mar személyes tapasztalatunk Gabor esetében, hogy a próbanapokon mindig nagyon meg voltak vele elégedve és nem vették fel – a telefont se…) Most az utolsó pillanatra hagytak az egészet. Aprilis 2-an reggel jelentkeztek ki az utolsó vendégek és engem délutan 3-ra hívtak be szerződést alaírni! Hűűűű, de boldog voltam! Mint egy kisgyerek!!! :DDD (Még most is!)
Bar munkaba allni csak július közepétől fogok – mivel a szallodat renovaljak és újabb szobakkal bővítik -, remélhetőleg nem fogok unatkozni. Hogy miért? A következő részből kiderül. 🙂
Köszönöm szépen! Igyekezni fogok nagyon is! 🙂
Gratulálok az új munkádhoz 🙂 Legyen benne sok szerencséd és örömed is nem kevés 🙂