Hallstatt

Hallstatt (hall = só, statt = állomás) neve a kelta hagyományok szerint „a só helye”. Hogy jönnek ide a kelták? Nem tudom. 🙂

Lakosainak száma kb. 1.000 fő, ami a hely szűke miatt lényegében évek óta nem is változik. A városka érdekessége, hogy egyetlen főutcából – Seestraße – áll. Az egész 1 óra alatt bejárható, de napokat el tudna itt tölteni az ember.

A városka a szikla lábához, egymásra épült házak csodálatos sorából áll.

A kisváros főtere talán Ausztria legszebb főtere. Olyan, mint egy mesebeli tér, mesebeli kis virágos házikókkal, és a Szentháromság szoborral a közepén. Régen itt kereskedők laktak, ez akkoriban a gazdagságot sugallta. Az ő adományaikból emelték a tér közepén a Szentháromság szobrot 1744-ben.

Hallstatt legfőbb nevezetessége a késő gótikus stílusban – a 12-15. században – épült Mária mennybemenetele templom (Pfarrkirche Maria Himmelfahrt).  A templom  túlélte az 1750-es tűzvészt. Berendezésének becses darabja egy 1515-ben készült gótikus oltárkép Leonhard Astl műhelyéből.

A kisváros különös és egyben bizarr nevezetessége a templom kertjében található teraszos temető, amelyben a halottak maradványait 10 évente kiássák, majd koponyájukat kifehérítik. A koponyákat festett virág- és babérkoszorúkkal ékesítik, majd a fehér homlokra gót betűkkel vésik fel az elhunyt nevét. A templom melletti sziklafalba vájt Csontház így őrzi a megboldogult földi maradványait. Több mint 1200 koponya található itt, közölük 610-re festettek virágos mintákat, amelyeket sorban egymás mellé helyeztek ügyelve, hogy a közeli hozzátartozók egymás mellett legyenek elhelyezve. Természetesen ma már másik, modernebb temetkezési formát is lehet választani, azaz a hamvasztást. Az utolsó koponyát 1995-ben helyezték el a csontházban, ez közvetlenül a kereszt mellett található. A nő 1983-ban hunyt el, és az volt az utolsó kérése, hogy helyezzék el őt a csontházban.

Hallsattban található a világ legöregebb sóbányája a Dachstein Salzkammergut, amely 7.000 éves múltra tekint vissza. A só alapjaiban meghatározta a város egész történelmét és a mai arculatát is. Az emberek sóval fizettek az árúért. Még napjainkban is jelentős sóbányászati tevékenység folyik itt. A középkori Hallstattban tulajdonképp az egész város a sóból élt, egyedül a sónak köszönhető, hogy itt egyáltalán emberi település jött létre. A sóbánya Kaiserberg nevű részét 2002-ben múzeummá alakították át.

A Hallstättersee tó környékét és a települést az UNESCO 1997-ben a világörökség részének nyilvánította. A tó nagyban hozzájárult Hallstatt fejlődéséhez, hiszen nélküle aligha nőhetett volna ilyen óriásira a sóipar a parton. A város kincsét a sót a Traun folyón vitték, hogy a Dunát elérve külföldre vigyék az árút. A sóbányászat fénykorában ez volt az egyetlen használható szállítási mód.

Tiszta időben különleges látványt nyújt, ahogy a víztükörben az Alpok hegyei visszatükröződnek.

Amennyiben valaki szívesen megtekintené a tóról is a táj szépségeit, lehetőség van hajókirándulásra is.

A városba egy közel 1 km-es alagúton keresztül lehet bejutni. Az autókat kitiltották a belvárosból, de hely igazából úgy sem lenne a számukra. (Az alagút megépítése előtt a város, szinte teljesen el volt vágva a külvilágtól. Néhány gyalogos ösvényen keresztül lehetett csak megközelíteni, de leginkább csak vízi úton, a tavon.)

A város szélén 3 parkoló helyet alakítottak ki (lakókocsival parkolás csak a P3 lehetséges).

– 1 óra: 2,5 €

– 1-2 óra: 4,5 €

– 2-3 óra: 6 €

– 3-12 óra: 7 €

– 12-24: minden megkezdett fél óra + 0,5 €

– 2013. május 1 – október 26. között naponta 10:00 – 18.00

– belépő: 1,5 €

– 2013. május 1 – október 26. között naponta 10:00 – 18.00

– belépés ingyenes