Számtalanszor fordult már meg a fejemben, hogy jól döntöttünk-e mikor (ismét) biztosítást kötöttünk erre-arra. Megéri-e azt a havi x €-t kiadni? Lesz-e egyszer is szükségünk rá, hogy igénybe vegyük a biztosítás nyújtotta előnyöket?
Vegyük sorra, hogy milyen biztosításokat kötöttünk eddig és hogy véleményem szerint szükségek-e.
1. KFZ Versicherung (kötelező biztosítás)
Nem nagyon taglalnám, a nevében is benne van, hogy KÖTELEZŐ, tehát kötelező. 🙂 Jóval drágább, mint otthon. Mi egy “kisebb” biztosítónál vagyunk, az ERGO-nál, mivel itt volt a legolcsóbb. A kis 1,2-es Corsara (10 éves) a havi biztosítás € 80,87 . A férjem nevén van ez az autó, akinek 12 éve van jogsija, balesetmentesen vezetett. Mennyi lett volna, ha az én nevemen lenne az autó; hisz’ 2 éve van jogsim… Nem kérdés: drága, de hát kötelező.
Amit jó tudni, hogy a besorolások fordítva vannak, mint Magyarországon. Mi jelenleg a 9-es Stufe-ba tartozunk, és ha balesetmentesen vezetünk, minden évben visszalépünk 1-et (a jobb Stufe-ba; tehát még idén decemberben a 8-asba) és egy kicsit kevesebbet kell majd fizetni. Lehetőség van arra is, hogy otthonról lekérjük a Bonus-Malus rendszerből, hogy melyik osztályba tartoztunk. Azt itt figyelembe veszik, és így nem kell előröl kezdeni a létrán való lépkedést.
2. Kasko-Versicherung (casco)
Az új (használt) autónkra kötöttünk cascot, mivel jövőre lesz 5 éves, és ez nekünk még fiatal autónak számít és vigyázunk rá. 🙂 Na ez az autó az én nevemen van, mivel úgy gondoltuk, hogy nekem is el kell kezdeni a létrán való lépegetést a biztosítások terén. Számunkra meglepő volt, hogy a Corsan lévő kötelezőhöz hasonlítva, “annyira” sokat nem fizetünk. A kötelezővel együtt a havi biztosítása az autónak € 146 (!) lett volna, de szerencsére, mivel más biztosításunk is van az ERGO-nál, kaptunk 20% kedvezményt, így “csak” havi € 122 fizetünk rá. Ami fontos, hogy mivel az autó nem új, ezért csak Teilkasko-t (részcascot) köthettünk rá. Vollkaskot vagy Superteilkaskot csak 5 évnél fiatalabb autóra lehet kötni.
3. Haushaltversicherung (lakásbiztosítás)
Mivel albérletben lakunk, döntöttünk úgy, hogy erre szükség van. Ha bármi kár keletkezne a lakásba – akár a hibánkból adódóan, akár azon kívül -, legyen miből finanszírozni. A havi összeg barátibb, € 21,11. Teljes körű biztosítás, bármi történjék is. A lavina okozta károktól kezdve, a földrengésen, lopástól, betöréstől kezdve, MINDEN benne van.
4. 2 éves biztosítás az új autónkra
Számomra ez jelentette a legnagyobb dilemmát. Egyszeri € 350 költséget jelentett. Sokat vacilláltam, hogy minek megkötni egy olyan autóra, ami nagyon jó állapotban van, fiatal, és mielőtt átvesszük A-tól Z-ig átvizsgálják; így kicsi annak a lehetősége, hogy bármi is történjék vele (2 éven belül). Jelentősége annyi, hogy bármi is történjék az autóval, sem az alkatrészt, sem a munkadíjat nem kell fizetnünk. Mivel a szervizeltetés elég drága itt Ausztriában, inkább megkötöttük.
És akkor a száraz, unalmas leírás után most jön a csavar a történetben! Pár hetes pihenő és családlátogatás után hazafelé tartottunk már késő éjszaka, -12 fokban az A9-es autópályán, mikor 120-nál úgy döntött az autó, hogy ő leáll és nem indul tovább. Hát cseppet sem volt vicces! Rögtön eszembe jutottak azok az emberkék, akik nem olyan rég az egész éjszakájukat az M1-en töltöttük a hirtelen jött havazás miatt… Hiába indítottuk újra… És a vicc az egészben az volt, hogy kb. 70 km-re voltunk Leogangtól. Ami pozitív volt, hogy kb. 2 perc eltelte után állt meg egy autós, hogy segíthet-e valamiben. Mivel sajnos az egész motortér burkolt, nem sokra jutottunk. Próbálgatások után, ismét beindult a kocsi és kb. 60 km/h-s sebességgel haza jutottunk. Gyorsulni nem tudott, ha fel is gyorsult 80-ra, megint “bedadogott” és visszalassult.
Így másnap reggel a szervizbe kezdtünk. A komputer hibakódot nem dobott ki, így az üzemanyaggal volt a probléma. Tisztító folyadékot adtak hozzá, elküldtek tankolni – van valami spéci téli dízel -, amit rátankoltunk. Mondták jobb lesz, nem lett. Másnap Németországnak vettük volna az irányt. Minden olyan idilli volt: napsütés, havas táj, (havat) legelő lovak… Gondoltam “nyomom” neki – szánsájn, boldogság -; de 100 fölött megint bedadogott leállt, majd következőleg már csak 80-ig gyorsult, aztán már csak 60-ig… A kocsi, kb. 6-7x állt le alattam. Úgyhogy visszafordultunk és már csak azért imádkoztam, hogy visszajussunk Zell am Seebe a szervizbe. A kálvária itt sem ért véget: a szerviz tele, nem tudnak fogadni; és csere autót sem tudnak adni, mert az összes kint van. Másnap reggelre kaptunk időpontot, hogy menjünk vissza és kicserélik a szűrőket. Ez is megtörtént, és hálás voltam magunknak, hogy inkább fizettünk a biztosításra és így teljesen ingyen megcsinálták az autót. A hiba “csak” a magyar üzemanyag minőségével és tisztaságával volt, semmi egyébbel… Amúgy annyira jellemző! Átlag € 1,3-ért tankolunk, amit ha átszámolok is 390 Ft. Magyarországon 407 Ft volt a dízel ára – a legolcsóbb -, de pálya mellett volt, hogy 462 Ft-ért is lehetett dízelt tankolni. Itt egy tankkal a hegyekbe, szerpentineken elautóztunk teli tankkal kb. 750-800 km-t, míg a magyar dízel teli tank kb. 600 km-re volt elegendő! A minőség? Ezek után nem kérdés. Szomorú, de ez van…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: