Édes illatok szállnak a békés és nyugodt téli levegőben, gyönyörű zenék szólnak a hótól csillogó utcákon, az ablakokban mindenhol gyertyák égnek. Ez a sok gyönyörűség mind-mind hozzátartozik a karácsony előtti hangulathoz Pinzgauban. A tradícióknak megfelelően mindenki népviseletet hord az ünnepek alatt; a hagyományokat generációkon keresztül hűen őrzik.
Advent kezdete zord alakokat hoz a téli hideg és hosszú éjszakákba. November vége, december eleji időszakban krampuszok barangolnak az utcákon és országszerte Krampusrummeleket rendeznek. Kolompjaiknak hangja és maszkuk van akiknek örömet hoz, van akikben félelmet kelt.
December 4-én rügyező ágakat – általában cseresznyeágat – gyűjtenek sok családban. Ezeket egy vázában a kemence mellé helyezik és, ha Karácsony napjáig kivirágzik, a babona szerint szerencsét hoz az új évre.
A Mikulás Ausztriában is december 6-án este érkezik a gyerekekhez, védelmezői, a krampuszok társaságában. A gyerekeket jóságukért és szorgalmukért egy kis zsák mogyoróval, naranccsal és édességgel jutalmazzák. A rossz gyerekeknek a Mikulás felolvassa bűneiket és figyelmezteti őket, hogy a következő évben csak jó cselekedeteket vihetnek végbe. Az édesség mellé emlékeztetőül virgácsot kapnak.
Szent Tamás napján (december 21.) az év leghosszabb éjszakáján, Krimmlben a parasztok szokatlan dolgot tesznek. Szomszédok, rokonok és ismerősök hisznek abban, hogy a jövőbe láthatnak. Kilenc kalapot egy asztalra helyeznek fejjel lefelé. A kalapok mindegyike különböző szimbólumokat rejt:
– orsó = a hosszú élet titka
– érme =nagy vagyon
– hátizsák = utazás
– gyűrű = házasság
– baba = gyermekáldás
– kulcs = a birtok vezetése
– kés = bátor tettek véghezvitele
– rózsafüzér = belépés egy kolostorba
– csontváz = betegség, szenvedés, halál
A jós, mikor a szobába lép felemel egy kalapot és a vele egy szobában tartózkodó paraszt így szembesül jövő évi sorsával. Jakob Lerch halála óta (2000. szeptember 23.) – aki a csontváz szimbólumával találta magát szemben előző évben – ezzel a hagyománnyal felhagytak.
A füstös éjszakák (Szent Tamás napja és Vízkereszt között) alatta gonoszt kifüstölik a házból. Az egész család szentelt vízzel és tömjénnel imákat mormolva végigvonul a házon, hogy megszabadítsák a rossz szellemektől. Ezt a szokást sok helyen még a mai napig őrzik.
Napjainkban is igen elterjedt hagyomány Zell am Seeben és Mittersillben. December 24-e reggelén a feldíszített karácsonyfát a jeges tóba dobják. Miközben a parton az ünnepi zene szól a vízi mentők tagjai a tóba ugranak, hogy kimentsék a fenyőt. A performansz jelentése, hogy hálát adjanak annak, hogy komolyabb vízi baleset az évben nem történt.
Gyerekek és fiatalok pásztoroknak öltöznek és házról házra járnak 24-e után 4 napon keresztül. A nyitott kapuknál elmesélik Mária és József történetét, miközben menedéket kerestek, hogy Mária életet adhasson Jézus Krisztusnak. A hálás nézők egy kisebb pénzösszeget adományoznak köszönetképp, amelyet jótékony célra fordítanak. A betlehemezés iskolákban és templomokban is nagyon elterjedt, ismét kezd “divatba jönni” a fiatalok körében is.
Pinzgauban Szent Este ún. Bachlkoch kerül az asztalra. Ennek az egyszerű ételnek a hozzávalói liszt, tej, vaj és cukor. December 24-e a böjtről szól. A gazdag ételeket, sülteket és süteményeket csak másnaptól, Karácsonytól fogyasztják.
