Vízkereszt (vagy amit akartok)

Anno Anna barátnőmmel megnéztük a Vígszínházban a Quimby közreműködésével. Szuper volt! Eddigi egyik legjobb színház élményeim közé sorolom. De ez a bejegyzés most nem erről szól! 🙂

A vízkereszt (más néven háromkirályok vagy epifánia) keresztény ünnep, amelyet sok helyen, így Ausztriában is január 6-án ünnepelnek. Az ünnep osztrák (és német) elnevezése Dreikönigfest. Kezdetben (4. század) először Jézus születésnapját, karácsonyt ünnepelték. Napjainkban a nyugati kereszténység minden évben ekkor emlékezik meg a napkeleti bölcsekről: Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról. Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete.

Ezen a napon három eseményt ünnepelnek: a háromkirályok látogatását a kis Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint az általa véghezvitt első csodát  a kánai menyegzőn.

Napkeleti bölcsek

Máté evangéliumának gyermekségtörténetében olvashatunk a keletről érkezett bölcsekről, akik egy csillagot követve, a zsidók újszülött királyát keresték Jeruzsálemben, Heródes palotájában. Az itt kapott útbaigazítás után tovább haladtak a csillag vezetésével Betlehembe, ahol megtalálták Jézust. Háromféle ajándékot vittek neki: „Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”

A három királyok ereklyéit a kölni dómban őrzik egy díszes síremlékben. A hagyomány szerint az ereklyetartóban a bölcsek csontjai találhatók, melyeket Nagy Konstantin édesanyja, Szent Ilona talált meg a Szentföldön. Ilona vitette azokat Konstantinápolyba, a Hagia Sophia bazilikába. Innen később Milánóba kerültek, majd 1164-ben I. Frigyes császár vitette Kölnbe.

Szokás ilyenkor házat, lakást is megáldani. Ekkor kerül fel az ajtófélfára az alábbi felirat, amely az adott évszámot és az áldás tényét tartalmazza:

20 + C + M + B + 14

A három betű a “Christus mansionem benedicat!” (Krisztus áldja meg a hajlékot!) imádság rövidítése. De beleláthatók a három királyok neveinek kezdőbetűi is (különösen akkor, ha nem a magyar nevekben gondolkodunk); mivel németül a napkeleti bölcsek: Caspar, Melchior, Balthasar.

Bosch: A mágusok imádása

Jézus megkeresztelkedése

… Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. …”

Jézus megkeresztelkedésének emlékére a középkortól katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.

Kánai menyegző

Jézus tanítványaival és Máriával a galileai Kánába ment, ahol a rokonsága körében lakodalmat tartottak. Itt adta első jelét nyilvánosan annak, hogy az ő eljövetelének célja az emberek szolgálata és jólétük elősegítése.

A vacsora alatt zavar támadt, mert elfogyott a bor. Mikor erre Mária felhívta Jézus figyelmét, egyben meghagyta a szolgáknak, hogy azt tegyék, amit fia mond. Ott állt hat nagy kőkorsó. Jézus utasítása így szólt: “Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Megtöltötték azokat színültig. Krisztus ekkor ezt mondta: “Most merítsetek és vigyétek a násznagynak!” Ők vittek neki. Amint megízlelte a borrá lett vizet, szólította a vőlegényt és mondta néki: “Minden ember a jó bort szolgája fel először, és mikor már annyit ihattak, amennyit akartak, akkor az alábbvalót. Te mindeddig tartogattad a jó bort.“

Giotto: A kánai menyegző