Az egyik dolog, amiért szeretem ezt az országot, az a hagyományok őrzése. Sok száz évvel ezelőtt megszületett valami és a mai napig él és működik. Ezért is mondom azt, hogy Ausztria egy élhető ország, lehet boldogulni, mint ahogy azt az alábbi példa is jól mutatja.
Az Illy-malomban generációkról generációra száll a gabona termesztés és őrlés. Különösen a rozs feldolgozására specializálódtak, mivel az itteni klíma legjobban a rozsnak kedvez. Így ebben a régióban ezt termesztik évszázadok óta .
“Korábban a környéken egy napi járóföldre 10 malom volt megtalálható” – mondja Christopher Illy. Például a szomszédos Aigen városában lévő Gaugusch Malmot még nagyanyja alapította; vagy szintén nem messze található a messerni Schlossmühle, ami önmagában ellátta gabonával a kastélyt és a település lakosságát is. Vagy például a dornai Kaindlmühle, amely legfőképp a pékségeket szolgálta ki frissen őrölt liszttel. És természetesen ebben a régióban található az Illy Malom is. Már a 16. században megkezdte működését. A középkorban az osztrák uradalom alatt még finom puskaport is őrölt malmában. Lovaskocsikkal szállították a puskaport hegynek felfelé, völgynek lefelé.
Semmi sincs itt olyan rég, hogy ne lehetne rá emlékezni. “Még kis srác voltam, de még mindig emlékszem ” – mondja Christopher Illy. “A szekér a kapun kívül állt, és a lovak egy nap csak egyszer kaptak egy bála szénát . Egész áldott nap a gabonát szállították a környező sütödékbe” – magyarázza a molnár.
Az Illy-malomban generációk óta gabonát termesztenek és dolgoznak fel, amit a környéken szállítanak. Búza, zab, tönkölybúza és legfőképp rozs, minden mennyiségben; mivel ezek termesztéséhez itt nagyszerű a klíma. A mai napig érvényes erre a régióra, hogy a fő terménye a rozs. A rozs – mint az osztrák konyha egyik fő hozzávalója – majd’ 3/4-e Alsó-Ausztriából származik.
Rozs
Rozsliszt
A rozs volt az alap hozzávalója a naponta asztalra kerülő kenyérnek is, amelyet majdnem minden parasztgazdaságban, háztartásban maguk sütöttek az asszonyok. “Igen, magától értetődő” – mondja Augustin Illy – Christopher apja -, aki egyben a senior séf szerepét tölti be a családi vállalkozásban. “Anyám mindig maga sütötte a kenyeret.“
Senior Augustin Illy
A molnárok történetet Christopher szívéből mesélte el. Minden egy régi, kis falubéli boltból indult, amelyet egykoron egy istállóban alapítottak. A mai napig megtalálható a kis boltban a régi istállóból az évtizedek alatt megőrzött “emlékek”. Például egy klasszikus, régi malomkő – “Ez az alapkő.” – mutatja Christopher; vagy egy kézikocsi vászon táskával együtt, amivel anno egy tanuló legénynek magának kellett elvinnie a lisztet a sütödébe, mert sürgős volt. Sok “kiállítási tárgy” egyetlen parasztgazdaságból, amely a környék malma a mai napig. Ezekre ma már nincs szükség, de féltve és büszkén őrzik őket, mert a régi korokra emlékeztetnek.
A régi malomkő
A szomszédos gazdaságok együttműködése és a családi összetartás nélkül semmire sem mennének. Eva – Christopher nővére – a boltba dolgozik eladóként. Gerhard és Andreas, a két fivér, a szállításokat szervezik és bonyolítják Ausztria szerte. Maga, a több, mint 80 éves Augustin Illynek, az apának, nem telik el úgy napja, hogy ne dolgozna valamit a mai napig a malomban. Most éppen a zsákokat tölti meg búzával.
1995 óta már biomalomként működnek, és a céget azóta Christopher vezeti. Nagy erőkkel felépítettek egy vállalkozást, amely ma már anyagi biztonságot és megélhetést nyújt az egész család számára. Christopher és felesége, Helga szívből remélik, hogy fiaik is érdekeltek lesznek a családi üzemben és a régi hagyományokat továbbra is életben tartják.
Christopher Illy, molnár.
Az öreg mérleg még a mai napig működik.
’95 óta biomalomként funkcionál az Illy-malom.
A kis boltban, ahol az Illy-malom bio termékei kaphatók.
Vikikém! Nagyon szépen leírtad ennek a malomnak a történetét. Azért nemcsak ott vannak ilyen régi dolgok, hanem itthon Magyarországon is, csak az a baj, hogy mi nem nagyon járunk utána.