A bejegyzésekkel jól elmaradtam, mivel 9 napot a Zell am See-i kórházban töltöttem. Öröm az ürömben a kellemes meglepetés és ledöbbenés, hogy két szomszédos ország egészségügyi ellátása között ég és föld a különbség. Sajnos…
Március 14-én pénteken csak azért mentem a Zell am See-i kórházba, mert már három napja alhasi fájdalmaim voltak. Mivel a környező háziorvosok délelőtt rendeltek, én pedig dolgoztam, ezért kora délután átugrottunk a kórházba. Gondoltam egy gyors vizit, gyógyszerek, hogy hétvégére ne érjen meglepetés. Hát ért! Egy kis ejnyebejnyével fogadtak a belgyógyászaton – mentségemre szolgáljon, hogy beutaló háziorvos hiányában nem volt nálam. A belgyógyász doktornő nem lehetett nálam idősebb, max. 1-2 évvel. Igen kedves és alapos volt, kérdések sorozatát szegezte nekem, majd jött az ultrahang vizsgálat, terhességi teszt és egy másik teszt, amely kizárta, hogy gyulladás van valahol a testemben. Mivel semmit nem talált, holott még egy orvossal konzultált, átküldött a nőgyógyászatra. (Van/Volt időpontom nőgyógyászhoz az éves konzultációra és vizsgálatra: április 23-ra; ezt a doktornő késeinek találta, nem akarta halogatni a dolgot.)
A nőgyógyászati vizsgálatok során kiderült – amit félig meddig korábban is tudtam -, hogy cisztá(i)m vannak a petefészkemben. Egyről tudtam, ebből sajnos 3 lett és elég nagyok. Valószínű, hogy az alhasi fájdalmaim is ezektől voltak. Gondoltam a megoldás antibiotikum, majd később kontroll vizsgálatok – előbb utóbb majd csak kigyógyszereznek belőle. Azonban a doktornő kedvesen megkért, hogy maradjak bent a kórházba a hétvégére megfigyelésre. Nem tagadom meglepődtem és pislogtam rendesen, mert a magyar egészségügy után nem ehhez voltam hozzá szokva, hogy tompa alhasi fájdalmak és holmi petefészek ciszták miatt kórházba töltsek pár napot. (Zárójelben teszem hozzá, hogy szó és kérés nélkül minden nőgyógyászati vizsgálatot elvégeztek.) A doktornő telefonált a Station-ra, hogy vegyenek fel fekvőbetegként a kórházba. A vérvétel után – közben nem tudom mi történt, de lányos zavaromba a vénáimból nem dőlt a vér, mint általában – rosszul lettem (életemben először), úgyhogy kerekesszékkel vittek át a Station-ra. 🙁
Persze itt már megijedtem, mivel tényleg csak pár bogyóra számítottam és azt sem tudtam, hogyan tovább. A cuki kis ápolófiú (schwul) irtó kedves és segítőkész volt. Mondta a férjemnek, hogy nyugodtan haza mehet nem is kell hoznia semmit, mert tudnak adni papucsot, hálóinget és fogkefét is. A törölköző benne van az alapcsomagban: jár nagy törcsi, kicsi a hajmosáshoz és mosdókesztyűt is adnak. Tisztára, mint egy wellness szállóban! Mivel hasfájásom volt, egyedüli megvonás a kaja volt (ez övön aluli volt), csak folyadékot ihattam. Minden nap megkérdezték, hogy mit akarok inni teát vagy gyümölcslevet és természetesen, hogy milyet?! (Itt már kamilláztam rendesen, mert emlékszem, hogy ha bármelyik rokonom, családtagom eddig akárhányszor kórházban volt, még a WC papírt is saját magának kellett vinnie…) És kérem szépen a teaválasztás 5-6 féle Teekanna-s teából van ám!
Hogy ne unatkozzak 10 €-t vettem egy plasztik kártyát, amivel TV-ni és netezni lehet a kórteremben, mert itt mindenkinek külön TV-je van. (Ezt a 10 € kicsekkolásnál visszaadják, a TV/internet naponta 2 €-ba kerül.)
Vasárnapig változás nem történt, sajnos kaja területén sem: Kompotsaft, leves és tea – reggel, délben, este. 🙁 Mivel a hasfájásom elmúlt, gondoltam akkor majd most jönnek a bogyók, én meg mehetek haza! Hideg zuhanyként ért a hír, hogy nem: szerdán vagy pénteken műtenek. :-(((
Így megtörtént a beköltözés: Gábor még több ruhát és könyvet hozott nekem.
Szerdáig az idő gyorsan eltelt – így utólag visszagondolva -, az orvosok minden nap jöttek vizitre és konzultáltak és a műtéttel kapcsolatosan is mindent elmagyaráztak, mi hogyan fog történni, lehetséges komplikációk és mire várhatok a műtét után. Hál’ istennek ideges nem voltam, mert időközben két “szobatársnőmet” is megműtötték és mindkettőt élve tolták vissza a szobába és mindketten jóval öregebbek voltak nálam. Sógornőm is azzal nyugtatott, hogy jó flash lesz a műtét előtt/után. Így is volt! Az operáció után annyit nyomogattam a piros gombot az ágyam felett, mint még soha. Mivel kiderült, hogy az altatás utáni ébredezést nem igen bírja a szervezetem, a szolgálatban lévő nővérkéket kb. 6x riasztottam hányós zacsiért. Ők pedig kitartóan és mindig mosolyogva és kedvesen jöttek betegágyamhoz, hogy életbe maradjak! 😛 Műtét után 1 l infúziót kaptam és 2 fájdalomcsillapítót intravénásan (nem nagyon sz@rakodnak a bogyókkal, minek szenvedjen a beteg). Láttam magam előtt lebegni ott-tartózkodásom végszámláját… :S
Az orvosom a műtét után elmondta mi merre hány méter, minden nap jött, rám nézzen hogy vagyok, kicsit beszélgetni és tájékoztatni, hogy szombaton haza mehetek.
Konklúziók és tapasztalatok erről a 9 napról:
1. Az egész kórház olyan tiszta, hogy ihaj! A takarító személyzet 1 nap min. 3x jött a kórterembe. Külön ember takarította és fertőtlenítette a kórtermet, a hozzá tartozó WC és tusolót. Mint egy szállodában a koszos törölközőt az ember a földre dobja és szó nélkül kapja helyette a frisset. Az ágyat 2-3 naponta húzzák át.
2. Egy nap 3x étkezés. Reggelire mindig zsömle és/vagy kalács, vaj, lekvár, tea vagy kávé. Ebédre általában leves és főétel + saláta. Vacsi változó: volt hideg és meleg is. Inni korlátlan ihattam teát vagy gyümölcslevet, mindig hozta nővérke, ahogy fogyóban volt. A folyosón volt egy ún. Tagraum, ahol olvasni, beszélgetni lehetett és itt sorakoztak a Teekanna-s teák, amiből bárki (látogató is) bármennyit ihatott.
3. Vizit: általában minden nap reggel/délelőtt. Ezen kívül a nővérkék egy nap min. 3x betolták kis laptoppal (!) felszerelt mobil kocsijukat a kórterembe; vérnyomás, pulzus, hőmérséklet mérés és kötözés.
4. Akárhányszor Dienst csere volt, jött a nővér, bemutatkozott, kezet fogott, megkérdezte, hogy vagyok és elmondta, hogy ha bármire szükségem van csak nyomjam meg az ágyam feletti kis piros gombot. És mindezt mosolyogva és kedvesen!
5. Az Arztbrief-en (zárójelentés) és igazoláson kívül semmi mást nem kaptam, a kíváncsian várt végszámlámat sem (!); minden a TB-ből volt fizetve.
6. Hasfájásra panaszkodva kórházba kerülök, kivizsgálják, hogy mi a bajom, megműtenek és haza engednek. Nem húzzák, halasztják a dolgokat, mint otthon, a bürökráció teljes mértékben hiányzik!
7. Külföldi vagyok? Egy percig nem éreztették velem, inkább igyekeztek mindig helyesen kiejteni a nevem. 🙂
8. Hálapénz? Nem ismerik ezt a fogalmat.
Minden rosszban van valami jó – tartja a mondás. Jól vagyok, itthon vagyok. A kórházban eltöltött napokra pedig a fent leírtak miatt nem rosszként gondolok vissza. Nyilván a légkör is tette, hogy a körülményekhez képest jól éreztem magam a kórházban. A képek azt hiszem magukért beszélnek.
Tagraum; a polcon 6 féle Teekanne-s tea
Tagraum
Léböjtkúra
Ebédre csirke, párolt zöldség, püré
Vacsorára leves, húskrém és tea
Igen, nekem is csak jo tapasztalatom van az osztrak korhazakrol, amikor otthon elmeseltem, mindenki csak csodalkozott.
nekem kellett eddig mindig fizetni egy csekely napi hozzajarulast a korhazi tartozkodasert, de azt hiszem ez krankenkassa-függö, itt becsben kell.
Ha a magyar társadalombiztositásnak több pénze lenne,nálunk is megvalósulhatnának ugyan ezek!Nem az orvosok és a személyzeten múlik a szinvonalas ellátás és nem a hálapénz határoz meg mindent.A második Világháború előtt hazánkban is “szinvonal” volt,a nyugalmat,szeretetet az apáca nővérek biztositották és az orvosoknak nem kellett a kórházi munkájuk mellett magánrendeléseket folytatni a megélhetésükért.
Az ellatas hasonlo volt mint a kepeken. Hatfele oliva olajbol, szolomag olajbol lehetett valasztani, mindig volt valamilyen sutemeny. Itthon premiumnak szamito felvagottak. Izletes megis kevesbe zsiros etelek voltak. Tudtak, hogy idegen vagyok viszont en sem ereztem ellensegeskedest.
En 1 honapot jartam egy idosek otthonaba, etkezni Tirolban. Inkabb hasonlitott egy szallodara mint idosek otthonara. Plusz bonusz volt, hogy baratsagos volt mindenki es meg angolul is beszeltek Mindez egy par ezres kozsegben..
Viki Czakó…nem értem miért volt ingyenes a kórházi tartózkodásod ,ugyanis Ausztriában minden megkezdett év első 30 napjának 10€/nap az ára.
A magyar egészségügy védelmében el kell mondanom, hogy Budakeszin,a Rehabilitációs Intézetben voltam látogatóban februárban,ahol olyan csodálatos “szállodát” találtam mint a fenti képeken.Akit látogattam maximálisan elégedett volt, és Ő is szállodai színvonalúnak nevezte.Természetesen én is tudom ,hogy ez bizony fehér holló az egészségügyben,de van!
Még az elöző bejegyzésemhez hozzátenném a habot a tortán. Egy francia ismerösöm szintén EB-s kártyával került magyar kórházba. Kicsit csodálkozott, de kibirta és mindenki kedves volt vele. A számlát megküldték neki, amit otthon 100%-ig visszafizettek!
Én Brüsszelben voltam két hétig hasonló körülmények között. Látogatóban voltunk és annyira rosszul lettem (40 fok láz, hányás, stb) mint kiderült egy komoly tüdőgyulladás volt. A mentősöket hivtuk akik nagyon gyorsan jöttek és készségesek voltak. Az orvos első kérdése van-e EB kártyám (volt) Bevittek, megröntgeneztek és felvittek az intenzivre. Kb. két napig nem voltam magamnál. Utána jött egy hölgy és követelte hogy fizessek 500 EUR-t. Befizették helyettem rokonaim. Nem volt luxus, de tisztaság, mosolygós emberek, alapos kivizsgálás. Két hét múlva engedtek haza. A folyóson számitógépek és minden apró vizsgálat után bevitték az adataimat. Ami nagyon tetszett az a szervezettség. A hidegzuhany akkor ért, mikor hazajöttem és az OEP-hez benyujtottam a számlát az OEP-nek ami 1167 EUR volt. Elöször is közölték, hogy a befizetett 500-t felejtsem el (ezt a franciák és a belgák visszakapják) Hosszas levelezés után kaptam vissza 67 EUR-t. Fellebezésemre mindenre hivatkoztak, belga helyett német kórházat irtak, látszott, hogy egy eset vagyok akit el kell utasitani. Akut eset voltam ez kivilálott, dehát ez nem érdekelte őket. Magyar kórházban is feküdtem, nem ilyen körülmények között, de a nővérek kedvesek voltak az orvosok szintén de nagyon leterheltek. Az étkezés normális volt, a tálaláson lehetne javitani. Én leginkább az egészségügyi személyzet leterheltségén javitanák.
Szia Viki,
én is a lehető legjobbakat tudom elmondani az osztrák egészségügyről. Én csak egy egyszerű béltükrözés miatt voltam a bécsi Barmherzige Schwestern Hospitalban. Azt gondoltam, bemegyek, elvégzik a vizsgálatot és hazamegyek. Ehelyett, mikor kitöltötte egy nővér a felvételi adatlapot (még a hazakísérő személy nevét is felírták), kaptam karszalagot,hálóinget, papucsot – ekkor kissé megijedtem, tényleg csak egy vizsgálat lesz vagy meg akarnak műteni? – aztán bekísértek egy függönyökkel elválasztott helyiségbe, ami fel volt szerelve minden életmentő eszközzel. Itt át kellett öltöznöm és befeküdnöm az ágyba, majd bekötötték a művénát, mindezt barátságos beszélgetés közben. Velem sem éreztették, hogy nem német az anyanyelvem A ruháimat egy zárható szekrénybe tettem. Néhány perc múlva jött egy beteghordó és az ágyamon felvitt lifttel a 3. emeletre, a műtő elé. Rövid várakozás után kissé megnyugodtam, mert egy nővér megkérdezte ki vagyok, megnézte az adatlapom majd közölte, béltükrözésem lesz. A műtőben is kedves volt a doktornő és az asszisztensek is: néhány barátságos mondat után egy vérnyomásmérőt tettek a karomra, ami percenként mért, oxigéncsövet az orromba, majd megkérdezték, akarok-e aludni a vizsgálat közben. Természetesen- válaszoltam. Aztán a következő dolog, amire emlékszem, hogy ismét a “szobámban” vagyok. Lassan magamhoz tértem, közben bejött a nővér. Elmondta, hogy túl vagyok a vizsgálaton, felöltözhetek és tájékoztatott a vizsgálat esetleges következményeiről. Az eredményt pedig postán fogják küldeni.Majd megkérdezte, mit kérek reggelire (bár ez délelőtt 11 körül volt), és mire felöltöztem a társalgóban várt a friss péksütemény vajjal, lekvárral és tejeskávé.Csak az étkezésért kellett fizetni (11€). A vizsgálat itt ingyenes volt, de ez nem mondható el mindegyik intézményről, mert egyik ismerősőm 10, a másik 40€-t fizetett egy másik kórházban ugyanezért a vizsgálatért. Szóval vizsgálat és műtét esetén érdemes előre tájékozódni.
Viki, mielőbbi gyógyulást kívánok!
Én itthon (Mo) kerültem kórházba sérv műtétem volt! Egy nagy biztosító Vitalitás osztályán feküdtem 4 éjszakát! A körülmények hasonlóak voltak, mint amiket leírsz! Mindenki, kedves segítőkész, úgy a nővérek, mint a dokik.Bemutatkoztak kézfogással! Ragyogó tisztaság! 2 ágyas szoba ( én pont egyedül voltam )az ágyakat függönnyel lehetett elválasztani, külön TV fejhallgatóval, törcsi WC papír, tágas világos szobák, társalgó. Válaszhattam (persze az általuk megengedett ebédek közül) Nem kellett itthonról se evőeszközt, se poharat vinni! Úgy ahogy Te is bemutatod (bocsi a tegezést) tálcán kistányéron csésze, kis kosárban a kenyérféle….stb. Gyógytornász minden nap. Csak egy különbség volt én a 4 napért 200 e Ft-ot fizettem (hálapénzzel együtt), mert ez NEM jár nekünk Tb-re! Ja és a folyosón egy kávé, üditő stb. autómata, amihez kártyát kaptam a látogatóknak gyümölcs az asztalon, vmint intenet a szobában! 😀
Kedves!
Kívánok Neked jobb környezetet mint a kórházi
és higgyj abban, hogy a Jó aiasten segítségével Te is tudod gyógyítani Magadat.
Mielőbbi Teljes Gyógyulást Kívánok!
Szeretettel!
3/28
Sokat elgondolkozva,vajon miért ilyen a szolgáltatás amilyen.Sajnos a politikusaink viszik a prímet és innen már nem kell tovább gondolkozni,hiszen amilyen a tábornok olyan a katonája.Valamikor volt egy aránylag normális egészségügyünk,de sajnos az SZDSZ-MSZMP=MSZP TOTÁLISAN helyben hagyták az egészségügyet és vele az embereket is.Ausztriába,Németországba,és lehetne sorolni de teljesen fölösleges,ott mások a kormányba való politizálás és a politikai közélet is tisztább és becsületesebb életet élnek az orvosok és a közéletbe a politikusok.Sajnos nagyon szomorú hogy ilyen könnyen kitudják a Magyar ember agyát mosni és eltudják fogadtatni úgy ahogy van.Sajnos tűrő birka nép vagyunk,viszont akinek nem inge ne vegye magára.Talán egy utolsó mondat,45-éve nem tudnak meggyógyítani egy orvosi hibából való mulasztást.
Én egy teniszkönyök mütéttel voltam bent a hohenemsi kórház napi sebészetén, ami azt jelentette, hogy 11 órakkor kellett megjelennem, adminisztráció, átöltözés és egyéb egyszerü vizsgálatok után már 14:30-kor a mütöbe voltam. Èbredés után miután elmúlt az altatás utáni kábaság rólam, kaptam egy kis levest és folyadékot. Még két óra pihi és jöhettem is haza kb 18 órakkor, egy dréncsövel és egy kisebb palackkal ami a sebemböl lógott ki. Másnap kontroll csö ki és utána egy héttel kötözés. Hálapénzt itt sem ismerik és a növérek tényleg mosolyogva végzik munkájukat.
Bár én a magyar egészségügyre sem panaszkodtam soha, mert mindig lelkiismeretes orvosokkal és növérekkel futottam össze. Pedig sokszor mütöttek sportsérülésekkel.
Salzburg tartományban nem kell a kórházi tartózkodás után napidíjat fizetni? Vorarlbergben minden kórházi nap után fizetni kell. Nekem jött a számla 11,24 € ról, pedig nem is maradtam bent éjszakára.
Viszont a szakorvosi ellátás az errefelé eléggé siralmas. Itt nincsenek rendelöintézetek. Ha valaki beteg kap egy beutalót, keres egy szakorvost a közelben és bejelentkezik. Àltalában 1-3 hónap a várólista, ha sürgös mehet a kórházba.
Kedves Mihály!
Nem a magyar TB állja. Az osztrák.
Hat en cask Kanadarol tudok irni. Az ott meg rosszabb mint Magyarorszagon. Ott akar 10 orat is kell varni a surgosegin hogy egyaltalan foglalkozanak veled. A tudas pedig semmi. A gyermekgyogzaszatrol nem is beszelek. Nincs tanacsadas nem latogat a doki vagy a nover. Magadnak kell kitalalni mint is csinalj. A tapszert neked kell kivalasztani nagy tanacsal nem szolgalnak. A szules utan 1 nap es mehetsz . Onnantol kezdve egyedul maradtal.Es meg sorohatnam. Mint egy lepukkant orszagban. A korhazak tisztasaga pedig borzalamas. Szoval draga kedves magyarok nem olyan rossz a Magyar egeszsegugy.
Szi Viki.Kicsit megnyugtattál!Korházi eset vok..Lassan költözöm,25-éve járom Itt a korházakat…1-szer volt pozitív élményem!..Cssk annyit ,hogy ezt a magyar TB állja??Jobbulást!!
Köszönöm Mária! 🙂
Mielőbbi teljes gyógyulást Viki! Vérzik a szívem, és nagyon fáj hogy nálunk évszázadok múlva sem lesz ilyen.
Rodosz ugyan ez ( 15 nap baleset miatt ), annyi különbséggel, hogy ott a borravalót elvárják, elfogadják.Látogató reggeltől estig benn lehetett egy szót sem szóltak érte, sőt, ha volt üres ágy simán a hozzátartozó ott aludt.
Köszönöm! 😉
Na ezt nem fogják nálunk még sokan,sokáig megérni.
Nálunk a “köznép”már annak is örülne,ha belátható időn belül sor kerülne a vizsgálatra vagy a kezelésre.
Akkor még nem láttak korházat Brüsszelbe dolgoztam egy korházba ,,szobába félkör elhuzható ajó mögött zuhanyzó wc. tv telfon internet stb.
Ja!jobbulást Viki!
Ez kint eine Rathause,ithon meg eine 4*-os wellnes hotelnek felelne meg!!!