Mi magyarok azt hisszük, ismerjük Bécset. Magabiztosan nézzük az Opera épületét – azt gondolván a miénk szebb; láttunk kiállításokat az Albertinában, jártunk már a Hofburg megannyi bejáratánál, és felismerjük, hogy új a Kärtnerstrasse díszkövezete. Kávézunk a Grabenen, és nem lep meg, hogy a Stephanskirche szépen tükröződik a Haas-ház üvegablakain. Ám, ha kivételesen nem a kályhától indulunk a belvárosba, titkokra, új csodákra lelünk.
Kávézók a Grabenen
Haas-ház a Stephanskirche tükröződésével
Nem nagy ügy felfedezni a Ring által körülhatárolt rész kevésbé ismert utcácskáit, csak éppen a megszokottól eltérő sétautat kell választani. A kiindulópont a Stadtpark túlsó vége, a Wollzeile nevű utca. Erről a közepes méretű bevásárló utcáról – sarkán Plachutta marhahús szentélyével – jobb azonnal átvágni a párhuzamos kisebb utcára, hogy aztán kijussunk a gyönyörű kis Ignaz Seipel térre. A mai Tudományos Akadémia, amelynek épülete itt áll, egykor, 1750-től a régi egyetem volt. A sarokról, a jezsuita templom mellett igazi középkori utca visz vele egyenesen az Alte Schmiede öregecske épületébe – ez az az irodalmi szalon, ahol ismert írok gyakran tartanak vitával egybekötött felolvasóesteket. Az utcácska kanyarulatát a Heiligenkreuzerhof zárja le: 1659 és 1676 között emelték a zárt teret alkotó épületegyüttes legrégebbi részét. Mai formája 1746-ra alakult ki. Saját kis kápolnája van, s ma az Iparművészeti Egyetemhez tartozó épületrészek földszintjén kicsi hangszerkészítő műhelyek, galériák működnek.
Heiligenkreuzerhof
Ünnepeken az udvarban iparművészeti vásárt tartanak: ilyenkor az egyébként ott parkoló autók helyén maguk az alkotók árulják a portékájukat, kerámiát, textíliát, bizsut – sokféle bolondos apróságokat. A környékbeli keskeny utcákat (Sonnenfelsgasse, Bäckerstrasse) átjáró házak kötik össze, több háznak táblán feltüntetett neve van. Egyiket reneszánsz udvaráról, másikat kovácsoltvas erkélyrácsairól nevezték el. A hangulatos utcácskák a régi szép házak között a Lugeck nevű térre vezetnek: a “bennszülöttek” tudjak, hogy telente az itt felállított standon mérik Bécs legjobb forralt borát, puncsát. A sarkon a Zanoni olasz fagylaltozó, kicsit odébb a legeslegjobb pizzát árusító Pizza Bizi névre hallgató, ugyancsak színvonalas olasz gyorsétterem.
Bäckerstrasse
Lugeck
A keresztező nagyobb utcát – a Stephanskirchetől induló Rotenturmstrasset – ismét csak érdemes átszelni, de mielőtt ezt megtesszük, ajánlatos bekukkantani a Fleischmarktra, amelynek 11. számú háza Bécs legrégibb fogadója, mellette a bizánci stílusú görög templom. Az igazi izgalmakat azonban a Rothentrumstrasse túloldaláról lefelé vezető kicsi, kanyargó utcák tartogatják a városjáró számára. No, nem nappal, olyankor mit sem vesz észre! Ám esténként kigyúlnak a gyertyafények a régi házak földszintjén – néha alagsorában -, a hangulatosan berendezett kis barokban, kocsmákban, amelyek megtelnek fiatalokkal. Némelyikben zene is szól, máshol csak a beszélgetések moraja tölti meg a termeket. “Bermuda háromszögében” vagyunk, legalábbis a bécsiek ezt a környéket így becézik; mert aki ide egyszer bekeveredik, akár el is tűnhet. Persze nem örökre, csak a hajnali záróráig! 🙂
Görög templom
A bécsi “Bermuda haromszög”
Errefelé kóborolva óhatatlanul kijutunk a Hoher Markt nevű térre: erre a gyakorlott bécsi turisták már jártak, hiszen itt van a két épületet összekötő hídon a nagyszerű jugendstíl Anker óra, amelynek 12 történelmi figurája naponta kétszer kedvesen muzsikálva megmutatja magát a mindig ott tolongó turistáknak. A térből induló Wipplingerstrasse már kevésbe ismert, pedig itt van a régi városháza, s innen közelíthető meg a Judenplatzon annak idején nem kis vita közepette felállított holokauszt-emlékmű, egy kifordított könyvtár. A téren latható a XV. században lerombolt zsinagóga, ám a Judenplatz története régebbre, az I. század végére nyúlik vissza.
Anker óra
Wipplingerstrasse
A Judenplatzon álló holokauszt-emlékmű
Persze azokon a belvárosi utcákon is találunk izgalmas újdonságokat, amelyeket tényleg jól ismerünk. A Bécset kedvelők biztosan jártak már a a Freyungon, a Bank Austria kiállítótermében, és az is valószínű, hogy rákanyarodtak a Ring felé vezető Schottengassera. De vajon bekukkantottak-e egyik másik ház kapualjába? Felfedezték-e, hova vezetnek az egymásba kapcsolódó és felfelé tartó udvarok? Vagy észrevették-e a Mölker Stiege névre hallgató csodát, a látszólag sehova sem vezető lépcsősort, amelynek tetején évszázadok stílusjegyeit magán viselő házakból álló utcácskára jutunk?
Lakóház udvara a Schottengassen
Mölker Stiege
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: