Alsó-Ausztria gyönyörű. Alsó-Ausztria közel van, közelebb, mint gondolnánk. Alsó-Ausztria barátságos, vendégszerető hely.
Akik jártak már Ausztriának azon részén, ahol az Alpok vonulatai uralják a tájképet, tudják, milyen érzés a hegyek között kanyargó szerpentineken fel- és leereszkedni és milyen gyönyörűek a havas lejtők. Persze ezek a lejtők nemcsak akkor szépek, mikor télen síelésre csábítanak, hanem akkor is, amikor nyár elején zöldben pompáznak és bamba tehenek legelnek rajtuk.
Kirándulásunk alatt először Payerbachban töltöttünk egy éjszakát, ahol első sétánk a payerbachi Vinodukthoz vezetett. A hely a semmeringi vasúthoz készült számtalan viadukt egyikénél található borospince. Itt osztrák borokat kóstoltunk. A helyiek úgy mondják, az ő fehérboraik kifejezetten karcosak – és tényleg. A legelterjedtebb szőlőfajta errefelé a zöld veltelini (Grüner Veltliner), jó szívvel ajánlom akár fröccsnek (G’sprizter) is.
Payerbachi esténket a szomszédos Kreuzbergben, a híres LoosHaus nevű étteremben koronáztuk meg egy pompás vacsorával. Képzeljetek el egy alpesi, jó nagy házat egy hegy tetején… A fogadó nevét tervezőjéről Adolf Loosról, a bécsi modern építészet talán legnagyobb alakjáról kapta. A bauhaus stílusú házat – amely túlélte a 2. világháborút – 1959-ben retusálták és ekkor került a Steiner család tulajdonába, akik azóta is családi vállalkozásban vezetik a szállodaként és étteremként működő helyet. Vendégszeretők, közvetlenek és barátságosak.
LoosHaus
Az étterem séfje, Hanna Sehn egyébként az egyszerű konyha híve, de persze a tradíciókat és a szezonalitást is szem előtt tartja. A környék termelőitől szerzi be az alapanyagokat, a húsokat, a sajtot, a vajat, a zöldségeket-gyümölcsöket, a fűszernövényeket és amennyire lehet, mindent a “helyiből” készít. Az itt kóstolt Cremeschnitte (krémes) feledhetetlen marad, pedig mire oda jutottunk, már jóllaktunkk a Frittatensuppeval (erőleves palacsintatésztával) és a zöld spárgás rizottóval.
Másnap rövid autózás után megérkeztünk Semmeringre, a Zauberberghez. Itt a Seewirtshausban ettünk roston sült pisztrángot, Spinatenknödelt (spenótos gombócot) és Wiener Schnitzelt (borjúbécsi). Már ebből a 2 napból levontuk a következtetést: az osztrák specialitások nagyon is kedvünkre és ínyünkre valók. Minden étlapon szerepel a Frittatensuppe: ha ezt látjuk, számítsunk egy jóféle erőlevesre, amit palacsintatészta-betét tesz még gazdagabbá. Aztán ott van a jól ismert bécsi szelet, amit természetesen csak borjúból készülhet; állandó kísérője pedig a Kartoffelsalat vagy petrezselymes burgonya.
Seewirtshaus
Alsó-Ausztria kirándulásunk utolsó helyszíne a Mostviertel, ami annyit jelent magyarul: mustnegyed. Csodálatos alpesi táj, sok szép kisvárossal. Közülük is kiemelkedig Lunz am See a ehgyek ölelésében megbújó gyönyörű tóval. Egy egész napos kirándulás a hegyekben a tó körül, miközben a hegyi hüttékben Speckbrotot (szallonás kenyeret) eszünk hideg sörrel és Krapfent (fánkot) kóstolunk. A jó levegőn valahogy jobban megéhezik az ember, na meg az a sok-sok kilóméter, ami ekkorra már benne van a lábunkban…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: